Főoldal › Rólunk › Események, rendezvények

Varga Richárd rendhagyó irodalomórája

 

Emléktabló-avatás Takács Jenő zeneszerző tiszteletére (2014.jún.6.)


Március 15. Nemzeti ünnep (2014.márc.14.)


Planetárium a tornateremben (2014.febr.24.)


Utat mutattunk a tehetségnek! (2014.febr.12.)


Gimme jazz! (2014.jan.31.)


Zoltán László kiállítása (2013.okt.19.)


Október 23. Nemzeti ünnep (2013.okt 22.)


2015. nov. 20-án iskolánk vendége volt-immáron harmadszor- Varga Richárd, aki valaha a Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett.

 

 

 

 

 

 

 

 


 

Emléktabló-avatás Takács Jenő zeneszerző tiszteletére

 

 

 

TAKÁCS JENŐ (1902 Cinfalva – 2005 Kismarton)

A világhírű zeneszerző és zenepedagógus 1912–1920 között iskolánk diákja volt.

 

<<vissza

 


 

Megemlékeztünk a márciusi forradalomról

 

 

Iskolánk március 14-én tartotta megemlékező műsorát a Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar dísztermében. Az ünnepi műsort Horváth Violetta tanárnő rendezte.

Fotó: Varga Enikő 1O.A

 

<<vissza

 


 

Planetárium a tornateremben

 

Az „Ég és Föld vonzásában - a természet titkai” című projekt keretében 2014. február 24-én gimnáziumunkba érkezett az Utazó Planetárium. Az iskola tornatermében felállított kupolában összesen több mint 200 érdeklődő nyerhetett betekintést a csillagászat rejtelmeibe. A programon a diákok mellett az iskola tanárai és a Szülői Munkaközösség tagjai is részt vettek.  A kupola félgömbjére kivetített csillagos égboltot csillagász előadó mutatta be szakavatottan, mégis közérthető nyelven. A szemlélők megismerhették a  szabályosan és szabálytalanul ismétlődő jelenségeket, a galaxis bolygóit, de kitekinthettek az űr távolabbi csodáira is.

 

 

<<vissza

 


 

Utat mutattunk a tehetségnek!

 

Idén is sikeres volt a Széchenyi Felfedező Klub

Szerdán ismét megtelt gimnáziumunk díszterme még általános iskolás, de már a Széchenyi felé tekintő diákokkal. A Felfedező Klub e tanévi utolsó foglalkozása számos meglepetést tartogatott az iskolánkban már rutinosan mozgó, leendő széchenyistáknak.

Az írott és az elektronikus sajtó nyilvánossága előtt zajló, a gimnázium 16 (!) lelkes pedagógusa által szervezett délután a tehetséggondozás igazi ünnepe volt. Az október eleje óta, hetente zajló különböző témájú foglalkozások összegzésére került sor a Projektzáró Meglepetés Partyn. A véletlenszerűen négy fős csapatokba osztott diákok különböző állomásokat látogattak végig, ahol játékos, kreatív, sokszor interaktív feladatokat kellett megoldaniuk. Egy-egy állomáson a korábbi előadások témájához kapcsolódó kérdések megválaszolásában nagyszerűen teljesítettek a jövő tanév hetedikesei.

A kétórás vetélkedés után jólesett a forró tea, az üdítő, a zsíros kenyér. Az eredményhirdetés előtt házi süteményeket fogyaszthattak vendégeink, mialatt a kivetítőn különböző diákrendezvényeink képei peregtek, arról tanúskodva, hogy a Széchenyi Gimnáziumban a tanulás mellett a közösségi élet is fontos szerepet játszik a mindennapokban.

A diákok Felfedező Klubos tollal, emléklappal, apró ajándékokkal és reményeink szerint nagyszerű élményekkel távoztak gimnáziumunkból, hogy rövidesen igazi széchenyistaként térhessenek vissza hozzánk. Hiszünk abban, hogy tehetséggondozó programsorozatunk a SZÉCHENYI FELFEDEZŐ KLUB iránytű lehet az iskolaválasztásban Sopron és környéke felső tagozatos diákjainak számára. Végezetül álljon itt tanáraink névsora, kik az idei év felfedezőit kalauzolták a különböző tudományterületek világában.

Bazsó Gabriella

Csatári Ferenc

Czupy Judit

Greksza Tünde

Harcz Katalin

Holpár Gabriella

Kovácsné Bella Irén

Kurányi Éva

Lang Ágota

Nagy Anna

Robotka Csaba

Ságvári Orsolya

Simon György

dr. Somogyi Csilla

Szabó Miklós

Szentpáli Ágnes

Tehetséggondozó programunk a következő tanévben is várja az új FELFEDEZŐKET!

SGy

<<vissza

 


 

Gimme Jazz!

 

Január 31-én az 5-6. órában rendkívüli énekórán vehettek részt a felsőbb évfolyamok diákjai. A tornateremben megrendezett játékos, interaktív koncerten a budapesti Smárton Trió vezette be hallgatóságát a jazz világába. A zenekar a jó hangulatú előadáson sikerrel népszerűsítette ezt a kevésbé hallgatott zenei műfajt.

 

Fotó: Loebenwein Marcell 9.A

<< vissza

 


 

Zoltán László kiállításának megnyitója a gimnázium dísztermében

(2013. október 19.)

 

 

Szabó Miklós igazgató úr megnyitó beszéde:

 

Kedves Vendégeink!

 

2007-ben meghívást kaptam egy 70 éves osztálytalálkozóra. Először azt hittem, hogy elírás történt a számot illetőleg – 70 éves érettségi találkozót köszönteni nem sűrűn adatik meg egy igazgatónak. Zoltán László harmadmagával képviselte az 1937-ben elballagott osztály 17 fiúnövendékét. Látva őt, tapasztalva frissességét, humorát, értesülve aktív alkotómunkájáról igazán csodálkozásba estem életkorával kapcsolatban.

Azóta már a 75 éves találkozó is megtartatott. Zoltán László ma a 95. évében jár, és közben – teszem hozzá felemelt ujjal – számítógépes grafikákat is készít!

Zoltán László rubindiplomás nyugdíjas építész. A Lövőről bejáró kisdiák naponta megcsodálta a Winkler Oszkár által tervezett Frankenburg úti „modern”, fehér bérházat. Azt vallja, hogy ennek hatására döntött életpályája mellett. Soproni Horváth József különórái pedig nemcsak e szándékban erősítették meg, hanem a képzőművészet mellett is elkötelezték. Ez a kiállítás Zoltán László alkotásain keresztül, közvetve a mester, Horváth József tanár úr pedagógiai, emberi, művészeti hatása előtt is szeretne tisztelegni. Az előtt – az iskola történetében meghatározó szerepű – 27 éves rajztanári tevékenység előtt, amelyből képzőművész, építész, művésztanár generációk emelkedett fel, olyan nevekkel, mint például Ákos Ernő, Reinecker János, Richly Emil, Szarka Árpád, Varga László, Schey Ferenc, Sosztarics András, a Munkácsy-díjas Kunt Ernő és Szakál Ernő, és a már említett Winkler Oszkár.

Zoltán László a Budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karának elvégzése után csak rövid ideig maradhatott a tervezőasztal mellett. Hamar kinevezték irodavezetőnek, főmérnöknek, igazgatónak. Legutóbbi, a HAP Galériában tartott kiállítása kapcsán, amelyet a neves építész, Zoltán László egykori fiatal beosztottja, Finta József nyitott meg, fölvázolódott az a pálya, amelynek kiragadott állomásai a pécsi, majd a soproni tervezőiroda igazgatósága, a brüsszeli világkiállítás magyar pavilonjának ellenőrzése, Genf és New York, az ENSZ lakásbizottságában végzett feladatokkal és a 10 éves algíri tartózkodás – stadionépítkezés ellenőrzésével és főiskolai oktatómunkával. De ahogy az Winkler Barnabásnak, a galéria vezetőjének szájából elhangzott, bárhol, bármilyen közösségben is dolgozott, soha senki egyetlen rossz szót nem szólt róla, személyét mindenütt a szeretet övezte. Igen, Zoltán László szeretni való ember. Úgy vélem, már rövid ismeretség után is fellelhető ennek titka. Szeretni valóságának egyik oka, hogy őriz magában valamiféle gyermeki játékosságot. A derűs kíváncsiság, amellyel művészi kísérleteibe fog, a pajkosság, amely más alkotói területek felé is elviszi – a személyiségében megőrzött gyermekiség megnyilvánulása. Hiszem, hogy soha nem unatkozik, szórakoztatja magát, mint egy színes fantáziájú gyermek.

Ennek bizonyságául hadd mutassak fel két kis füzetet. Az egyikbe humoros ötletforgácsait írta bele nem egyperces, hanem néhány másodperces mini drámákban, a másikba eszperente nyelven alkotott verseket. Sőt a végére még keresztrejtvényt is kreált, természetesen csupa „e” betűs feladattal. Talán megengedik nekem, hogy az alkotóról kialakítandó teljesebb kép kedvéért egy-egy mű erejéig beleolvassak a füzetekbe.  Először egy mini-dráma:

 

„Megígérte, hogy nem hagy el...
Sajnos…, betartotta…”

 

            S a humoros vonalat folytatva lássunk egy eszperente verset is:

 

Belekeveredtem Eszterbe
 
Estefele rendszeresen megyek egyet
Megyek ... mentem ...
Egyszerre egy Mercedes terem mellettem.
Veres-fejes, hegyes-begyes vezette.
Egy teret keresett: Verebek tere kettest.
Meg egy embert.
„Verebek-tere nekem kedvenc helyem”
„Elvezetlek. Veled mehetek?"
„Gyere. Nevem Eszter”
Felvett. Vele mentem.
Eszter fegyelmezetten vezetett.
Kellemesen, kedvesen csevegett velem.
 
Keresett hely, meg Eszter embere meglett.
(Emberem esetleg Eszter szerelme lehet?)
Mert veres szemekkel, egyenesen nekem esett
Vert ... vert ...
Mercedeses Eszter meglepetve leste,
de nem keveredett bele.
 
„Ember! Velem ezt nem teheted.”
Nem kekeckedtem. Bevertem egyet here fele,
egy kegyetlen egyenest meg fejre, szem felettre.
Emberem csendes lett, remegve elmeszelt.
Eszter nevetett.
„Gyere velem”
Mentem.

           

 

Jellemző történet, hogy amikor Zoltán László egyszer nagyobb mennyiségű, azonos vastagságú léchez jutott, addig töprengett azok felhasználhatóságán, míg meg nem született benne a lécszobrok ötlete. A színes bőrhulladékokból pedig mozaikokat készített. A számítógépet megismerve grafikák alkotásába fogott. De mindezen ötletek alapjaként ott volt a rajzaiban, akvarelljeiben fellelhető művészi tehetség, s az a biztos mesterségbeli tudás, amelyet Horváth József tanár úr keze alatt sajátított el.

Kedves Vendégeink! A Széchenyi gimnázium igazgatójaként örülök annak, hogy ezt a tárlatot itt rendezhettük meg, mert – talán érezhető is – büszke vagyok Zoltán László öregdiákunkra. Ezeket az alkotásokat az elkövetkezendő napokban a kiállításra jövő érdeklődők mellett sok-sok tanulónk is látja majd. Őket több emberöltő választja el Zoltán László korosztályától. De épp a műalkotás képes arra, hogy ezeket a távolságokat összekösse, eljelentéktelenítse. Az itt kiállított művek megszólíthatják a mai diákokat is. Az előttük álló életlehetőségek közül az egyik példát mutathatják meg. Azt, hogy az alkotni tudás teljesebb életet is jelent. A magunkban megőrzött gyermeki kíváncsiság a világ szebb oldala iránt pedig derűvel aranyozhatja be napjainkat.

Kedves Vendégeink! Bemutatom Zoltán Lászlót!

 

<< vissza

 


 

Nemzeti ünnep (október 23.)

(2013. október 22.)

A megemlékező műsor után az osztályok képviselői hagyományosan elhelyezték mécseseiket az alkalomra felállított emléksaroknál.

 

 

<< vissza